A SZERETET ÜNNEPE…Egy Kis Kutya a Karácsonyról…

2011 december 29. | Szerző: Csillagözön |

 

Akkor a  Karácsonyról.

Kezdem azzal, nem tudom, Ti hogy voltatok vele, de nekem már hetek óta nagyon hideg volt. A Kis Kutya hátán még a szőr is felállt, amikor kiment elvégezni a kisebb – nagyobb dolgait.  Próbálkoztam én ugyan néha odabent, akarom mondani idebent elvégezni ezeket a tennivalókat, de nem váltott ki valami nagy tetszést….

Szóval rendszeresen végeztem a dolgaimat, bár igyekeztem minél rövidebbre fogni a kinn tartózkodást, meg még ritkítani is. Már bele is törődtem, hogy nem javul ez a hideg idő, mikor észrevettem, hogy számomra nagy meglepetés készülődik.

Képzeljétek! Andris egyszer csak egy kis fenyőfát hozott a szobába. Tudjátok, Ő az egyik Kis Gazdám. Éppen szundikáltam, amikor ezt az eseményt úgy fél szemmel észrevettem. Azonnal fel is ugrottam, úgy megörültem. Rájöttem, hogy ez biztos nekem szól. Kapok egy fát a hideg miatt, hogy ne kelljen kimennem. Tudjátok oda, ahová a Király is gyalog jár. Ekkora figyelmességet !

Rögtön oda is mentem – éppen dolgom lett volna – felemeltem a lábam, de erre Andris Kisgazdám rám kiabált : “nem szégyelled magad Romika !” Én meg csak néztem megzavarodva. Akkor, most mi a helyzet ?

Elvette előlem, akarom mondani a lábam mellől a Fenyőfát és feltette a komódra. Akkor aztán a kobakomhoz kaptam : jól van ! Beugrott ! Ilyen idő tájt szoktátok telerakni mindenféle csecse-becsével a fát !

Hát, azt hiszem, ezt nevezik pofára esésnek. De aztán jött nemsokára a másik meglepetés. A feldíszítés után mindenki rakta a csomagokat a fa alá, aztán meg mondták, hogy melyik kié.Puszilgatták egymást, meg köszöngették a díszes csomagokat.

Nem mondom, jól esett ezt látni.

De a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor hallom : ” És Romikának mit hozott a Jézuska ? ”

Megmondom őszintén, nekem fogalmam sincs, hogy ki az a Jézuska, ilyen nevű Valakivel még nem találkoztam. Szóval tudjátok mit hozott ? Illetve biztos küldte, mert én nem láttam, hogy itt lett volna, persze lehet, hogy pont akkor véletlenül szundikáltam. Szóval hozott egy szép nagy…. csontot.

Mondtam is magamban, hogy nem tudom, ki lehet a Jézuska, de biztos Nagyon Jó Ember, ha a Kis Kutyának ilyen szép ajándékot ad Karácsonyra !

Ez volt az egyik nap.

A másik nap megint nagy készülődés, sütés, főzés, az asztalt bevitték a nappaliba, és Muszi olyan szépen megterített, hogy még nekem is kedvem lett volna odaülni. Tudjátok Muszi az én Gazda asszonyom. Azt mondják, hogy Őt szeretem a legjobban. Pedig én mindenkit nagyon szeretek. Azért halkan mondom, hogy az előbbi megállapításban lehet valami…..

Aztán jöttek Béci Kis Gazdámék.Tudjátok Béci a másik Kis Gazdám. Rettenetesen örültünk egymásnak, Ő és Élete Párja is simogattak Nem tagadom, már ezért érdemes reggel felkelni a Kis Kutyának.

Utána ugye ebédeltek, de az már engem nem nagyon zavart, mert előtte én már elfogyasztottam az aznapi ebédet.

Aztán megint jött, amit nagyon szeretek látni. Mindenki puszilgatta a másikat és mindenki adott a másiknak, akarom mondani a többieknek valamit.

Hát így telt ez a nap is, békességben, szeretetben.

Este, miután odakint elvégeztem a dolgomat, szétnéztem, hogy minden rendben van e, és jóleső érzéssel feküdtem le. Aludtam is akkorát, hogy reggelig fel sem ébredtem.Jajj, most elszóltam magam! Pedig nekem szolgálatban kell lennem éjszaka !

Na, mindegy, erre az elszólásomra ne figyeljetek oda. Elvégre egyszer van Karácsony !

Aztán jött a harmadik nap. Ekkor már nyugodtan tettem – vettem a dolgaimat, gondoltam elmúlt Karácsony. De nem így történt !Amikor azt hiszi az ember, akarom mondani a Kis Kutya, hogy a helyzetet már nem lehet fokozni, hát akkor történnek a legérdekesebb dolgok.

Ment a sütés – főzés, Muszi megint szépen megterített, – nem akarom mondani, hogy olyan szépen, hogy megint megfordult abban a kis okos fejemben, hogy én is odaülhetnék egy terítékkel. De ez a gondolat ahogy jött, úgy el is illant.

És ezek után jött az igazi meglepetés !!! Képzeljétek : Megint az történt amit én, a Nagy Romika a legjobban szeret: ismét vendégek érkeztek. És tudjátok, kik ? Hát a Nagynénik ! Mancika néni és Magduska !

Volt nagy öröm, amikor megláttuk egymást. Szaladgáltam előre-hátra, szóval fel voltam dobva. És akkor a helyzet tovább fokozódott. Képzeljétek, az ajándék osztásnál nekem is be kellett állni a sorba. És tudjátok mit kaptam ? Egy egész csomag Kis Csontot !

És ekkor, egyszer csak a felismerés becsapott a Kis Kutya fejébe.

Te Jó Isten, hát itt Mindenki ajándékot ad Mindenkinek – ezt láttam napokon keresztül – csak a Nagy Romika nem készült semmivel ?

Elkezdtem törni a kobakomat, hogy mit is tehetnék – és egy pillanat alatt rájöttem : azt adok mindenkinek, amit a legjobban szeretnek. SZERETETET !!!SIMOGATNI VALÓT és ……….PUSZIT !!!

Odamentem egymás-után Mindenkihez és odatartottam a hátamat.

És állandóan csak azt hallottam : nézd Icuka, engem szeret Romika ! Nézd Magduska, engem szeret Romika!
Nézze, engem szeret Romika ! Nézd Mancika, hogy szereti Muszit ! Nézd Magduska, hogy szereti Andriskát !

Közben én meg óvatosan mindenkinek adtam egy – egy puszit. Akarom mondani egy – egy nyalást, Tudjátok, a Kis Kutyának nincsen olyan, amit Ti, Emberek ajaknak neveztek.Nekünk, Kis Kutyáknak csak pofánk van, így aztán úgy adjuk a puszit, hogy megnyaljuk az emberek kezét.

Szóval így telt ez a néhány nap, illetve, ahogy Ti nevezitek : Karácsony.
Meglepetések, ajándékozások, vendégeskedések, puszilgatások, örömök, és sok – sok szeretet.

Ti emberek: miért nem intézitek el, hogy mindig Karácsony legyen ?